Fésűs Éva Az Évszakok
Tue, 12 Oct 2021 23:32:46 +0000
- Előzetes
- Fésűs Éva: Az évszakok - 23 Március 2010 - aprótappancs
- Fésűs éva az Évszakok
- Fésűs Éva: Az évszakok - aprotappancs
- Szomorúfűz: Fésűs Éva - Évszakok
- Évszakok: Fésűs Éva: Tulipán (kép)
- Fésűs Éva: Az évszakok ⋆ Óperencia
- Julius moravcsik
- Melatonin gyógyszer
- Legostarwars játékok
![]()
Amikor a csigabiga megkapta a házát, még nem viselte a hátán. Boldogan járta körül szarvacskáit ki-be nyújtogatva, úgy gyönyörködött benne. - Ugye szép, ugye szép? – kérdezte a kék szarkalábaktól. A szarkalábak bólogattak, és elismerően énekelték: Kicsi fehér hófehér Csigabiga belefér. Folyosója csavaros, Kívül-belül takaros. Fehérre meszelt falán átrengett a napfény. Igazán barátságos kis otthon volt. A csigabiga elgondolta, hogy a gyík kövek alatt lakik, a tücsök lyukban tanyázik, és még a gazdag hörcsögnek is csak földi üreg a lakása. Lám, egyikük sem olyan előkelő, mint ő, akinek igazi, hófehér házikója van. Amint így örvendezett magában, egyszer csak lélekszakadva eléje röppent egy rémült kis katicabogár. - Jaj, csigabiga szörnyű bajban vagyok! Kergetnek a rablólegyek! Kérlek, bújtass el a házikódban, mert már három pettyemet elrabolták! A csigabiga gyorsan behúzta barátságos szarvacskáit, és azt mondta: - Mit képzelsz, Pöttyös! Csupa virágpor a lábad, még behordanád hozzám! Bújj el máshová!
![]()
Aztán körülnézett, s nyomban, innen-onnan, valahonnan akadt is egy kis cserép, kerek, mázas, ó de szép! A cserépbe föld került, margaréta beleült. Kicsi Margit megöntözte, vékony karóhoz kötözte, amíg magához nem tér a bágyadt, fáradt margaréta. Nemsokára fel is éledt! Visszatért belé az élet. Gyökerével szívta, szívta a jó, pezsgő nedveket, s újra vidám kedve lett! Megmarkolta jól a földet, nem ereszti soha többet! Úgy mosolygott az ablakban! Úgy élvezte a napot!... Ráadásul egy kék szemű Margitkának nyílhatott. Jöhetett aztán a szél, nem figyelt rá, mit mesél. Hegedülhettek a tücskök, hinthetett a hold ezüstöt, a nap aranyat a szép tájra, hívhatták a messzi fák — sose vágyott többé táncra, nem kellett a nagyvilág! Ott maradt a csöpp cserépben, szöszke Margit örömében, s nagyra nőtt a kis virág... Forrás: Fésűs Éva: Ezüst hegedű. Szent István Társulat, 2016.
Útközben találkozott a katicával, és a hangyával is, és mindjárt kimuzsikálta mindhármuk bánatát: Kicsi fehér csigaház, Kerüld el, ha arra jársz! Hiába is keresed, Nincs ott vendégszeretet, Nincs ott vendégszeretet. Meghallotta ezt a réti tündér, aki a virágok szirmát, katicabogarak pettyét, pókfonalak hosszát számon tartja, és nagyon megharagudott a csigára. A csigabiga éppen újra hátára emelte a házát, hogy olyan helyre szállítsa, ahol tücskök sincsenek, amikor a tündérke aranyos zöld ruhájában eléje libbent. Kinyújtotta pici zöld varázspálcáját, és felkiáltott: - Szívtelen csiga! Viseld hát a hátadon a házadat! Éjjel-nappal, télen-nyáron, amíg csak élsz. Senki be ne tegye hozzád a lábát! A csigának a vére is meghűlt ijedtében. De abban a szempillantásban már rá is nőtt a háza a hátára. Azóta cipeli magával, ha tetszik, ha nem. Kövön, földön, fűszálon, hetedhét határon, és akár-merre visz az útja, le nem teheti soha-soha többé.
Előzetes